Isten jóváhagyásával 12. rész

Gizi

Az én drága szerelmem – Gabesz – utolsó mentsvárként a bátyjához ment segítséget kérni. Imádom ezt a tüneményt, aki a kezeim között, alatt, formázásomra nőtt fel. Nem látok esélyt, hogy sikerrel járjon, de azt mondta, ha Zoli nem, akkor senki nem segít rajtunk, és akkor inkább az , vagy hontalanként kiköltözés az erdőbe.
Tegnap este beszéltünk. Titokzatos és nagyon reménykedő volt, de nem akart részletekbe menni, nehogy elkiabálja. Az iskolában az egyik baszatlan kis kurva kollegina megint belém állt.

– Gizikém, igaz, amit mondogatnak a nevelőiben a hátad mögött? Mármint hogy „a fiatal farok, ha nem is sokat, de segít, hogy ne legyél vén szipirtyó? ” Igaz, ma elég szarul nézel ki. Nem volt az éjjel semmi?
– Marcsikám drága, én is szeretlek, de vannak dolgok, amik végképpen nem tartoznak sem rád, sem a kollégákra. Én a helyedben inkább magammal lennék elfoglalva! Igaz a kollégák és a szülők panasza, hogy igencsak büdös vagy, de ez ellen tehetnél! Több mozgás, kevesebb zabálás! Ja, és a víz is sokat segít, szappannal. A diri most lobbizik, hogy kicseréltesse az ajtókat, hogy egyáltalán közlekedni tudj. A gondnok bá meg nem győzi cserélni a széttört székeket...
– Inkább ilyen vagyok, mint hogy a fiammal hetyegjek! – Vágott közbe.
– Hetyegnél te bárkivel, de még csak az utolsó csövesnek se kellesz!
– Elég legyen! Ez nem egy , kulturáltan! – csapott az asztalra a dirihelyettes. Valahol igaza volt. Én napközis felügyelő voltam 18 óráig. Már alig volt hátra, amikor Gabeszkám hívott.

– Szerelmem! Szedd össze magad, és hagyj ott mindent! Csapot-papot és indulj! Itt megértés, szeretet, lakhatás és még munka is lesz, de a legfontosabb, hogy együtt lehetünk!
– Imádlak... – kezdtem és mondtam el a sérelmem, aminek következménye is lesz.  Fegyelmi vizsgálat, de nem ellenem.  
Gabeszkám ki is nézett egy hajnali vonatot, így reggel magamhoz ölelhetem. Elköszöntem a szerelmemtől, a gyerekeket útjukra engedtem, és hívtam a dirit.

– Sándor! Szeretném...
– Nem Gizi, nem! Nem tehetem, és a szívem mélyén nem is akarom eltussolni az ügyedet...
– Igazgató úr! Azonnali hatállyal beadom a felmondásomat, és nem érdekel a felmondási idő! Nem érdekel semmi.